|
Jelenleg mindannyian a hatalmas adatkészletek korát éljük, mégis a Big Data és a mögötte álló technológia, a NoSQL is egyre inkább az internet egyik divatos szavává válik. Az olyan globális internetes cégeknél, mint a Google, a Facebook és az IBM, a NoSQL, azaz a nagymértékben skálázható, nem relációs adatbázis-állományok használata gyakran meghaladta a relációs adatbázisokét. Valójában a tömeges adatok és a félig strukturált adatok néhány problémájának megoldása során egy sor új adatbázis-termék született, és ezeket az adatbázisokat NoSQL-nek nevezzük. 2013. április 26-27-én az 51CTO Media Group WOT (World Of Tech) márkája által szervezett 2013-as Big Data Global Technology Summit-ot a pekingi Renaissance Beijing Renaissance Hotelben tartották, ahol a NoSQL termékek széles skáláját mutatták be, különböző jellemzőkkel és értékarányokkal, így gyakran nehéz volt választani. A riporter mélyen elbeszélgetett Ming Lei-vel, egy Szilícium-völgyi szoftverfejlesztési szakértővel, aki az Oracle, a Microsoft és a Google cégeknél dolgozott, és a NoSQL-t a való életben elemezte, és összefoglalt néhány pontot a netezők számára.
c Ming Lei úr (balra) Elosztott rendszerek és NoSQL Egy elosztott rendszer sok különböző rétegből áll, beleértve az alkalmazási réteget, az adatréteget, a teljesítményréteget stb. Most elsősorban az alkalmazási rétegről és az adatrétegről beszélünk, amelyek mindkettő fontos összetevője egy elosztott rendszernek, az alkalmazási rétegnek általában nincs állapota, az adatréteg pedig folyamatosan számításokat végez, hogy az állapotot mentse. Az adatréteg a legnehezebb és legmélyebb réteg egy elosztott rendszerben. Ming Lei álláspontja szerint a NoSQL egy memória egy elosztott rendszerben, ez egyfajta elosztott rendszer. Vagy inkább az elosztott rendszer egy szintje. A NoSQL gyorsítótár és a CDN gyorsítótár összehasonlítása A NoSQL oldalon a gyorsítótár Memcached, NoSQL gyorsítótár és CDN gyorsítótár képviseli a legnagyobb különbség az, hogy a NoSQL gyorsítótár a gyorsítótár adatrétegére utal, nem a gyorsítótár alkalmazási rétegére, nem a gyorsítótár hálózati rétegére, így a gyorsítótár több primitív adatot tartalmaz. Például, ha a tranzakció az alkalmazási logikában nem a végeredményt a felhasználó számára, hogy a felhasználó láthassa, akkor a hálózati rétegben gyorsítótárazunk, a leggyakoribb technológia az úgynevezett CDN, amelyet ContentDeliveryNetworknek neveznek, általában a hálózat végén, a felhasználó végének közelében a hálózat végén néhány webszerverre, hogy néhány konkrét weboldalt gyorsítótárba helyezzen.
|