Az adatok továbbításához a routereknek először konfigurálniuk kell az útvonali adatokat, általában statikus vagy dinamikus útvonalakat is beállíthatnak a hálózat méretéhez igazítva. A statikus útvonalválasztás könnyen konfigurálható, alacsony rendszerigényű, és alkalmas kis hálózatok számára egyszerű és stabil topológiával. Hátránya, hogy nem tud automatikusan alkalmazkodni a hálózati topológia változásaihoz, és kézi beavatkozásra van szükség. A dinamikus útvonalválasztási protokollnak saját útvonal-algoritmusa van, amely automatikusan alkalmazkodik a hálózati topológia változásaihoz, és alkalmas olyan hálózatok számára, ahol bizonyos számú 3. réteg eszköz található. Hátránya, hogy a konfiguráció magasabb felhasználói igényeket és rendszert igényel, mint a statikus útvonaltervezés, és bizonyos mennyiségű hálózati erőforrást foglal el. Gyakori dinamikus útvonaltervezési protokollok közé tartozik a RIP, OSPF, IS-IS, IGRP, EIGRP, BGP stb.
Belső átjáró protokoll: RIP, OSPF, IS-IS, IGRP, EIGRP egy belső átjáró protokoll (IGP), amely alkalmas egységes útvonal-protokoll működtetésére egyetlen internetszolgáltató számára.
Külső átjáró protokollA BGP egy autonóm rendszerek közötti útvonali protokoll, amely egy külső átjáró protokoll, amelyet főként az interneten használnak útvonali információk cseréjére különböző operátorok között.
RIP útválasztási protokoll
A RIP a Routing Information Protocol rövidítése. Ez egy viszonylag egyszerű belső átjáró protokoll, az IGP (Interior Gateway Protocol), amelyet főként kisebb hálózatokban, például egyetemi hálózatokban és egyszerűbb struktúrájú regionális hálózatokban használnak. A RIP-eket általában nem használják összetettebb környezetekben és nagy hálózatokban.
A RIP egy protokoll, amely a Távolság-Vektor algoritmuson alapul, és UDP csomagokon keresztül vált útvonali információkat, és 520 portszámot használ.
A RIP hop-count segítségével méri a célcímig elért távolságot, amit mérőnek neveznek. A RIP-ben alapértelmezés szerint a routertől közvetlenül hozzá csatlakozó hálózatba jutott ugrások száma 0, a routeren keresztül elérhető ugrások száma 1, és így tovább. Vagyis a mérték megegyezik attól a hálózattól a célhálózatba vezető routerek számával. A konvergencia idejének korlátozása érdekében a RIP előírja, hogy a metrika értéknek egész számnak kell lennie 0~15 között, és a 16-nál nagyobb vagy egyenlő ugrások száma végtelennek van definiálva, vagyis a célállomás vagy gazda elérhetetlen. Ez a korlát lehetetlenné teszi a RIP használatát nagy hálózatokban.
A teljesítmény javítása és az útvonali hurkok megelőzése érdekében a RIP támogatja a Split Horizon és a Poison Reverse funkciókat.
Mivel a RIP viszonylag egyszerű megvalósítható, és sokkal könnyebb konfigurálni és kezelni, mint az OSPF és az IS-IS, továbbra is széles körben használják a tényleges hálózatokban.
A RIP két változatban érhető el: RIP V1 és RIP V2.
1. A RIP V1 egy klasszikus útvonalválasztási protokoll, amely csak a protokollcsomagok sugárzási módban történő közzétételét támogatja. A RIP-1 nem hordoz maszkinformációt protokollcsomagjaiban, és csak természetes CIDR blokkokból származó útvonalakat ismer fel, mint például A, B és C, így a RIP-1 nem tudja támogatni az útvonal-aggregációt vagy a különálló alhálózatokat.
2. A RIP V2 egy osztály nélküli útvonal-protokoll, amelynek a következő előnyei vannak a RIP-1-hez képest:
1) Támogassák a külső útvonalcímkéket (Útvonal címké), amelyek rugalmasan tudják irányítani az útvonalat a hivatkozási szabályzatban szereplő címke alapján.
2) A csomag maszkinformációt hordoz, és támogatja az útvonal-aggregációt, valamint a CIDR-t (osztály nélküli tartományközi útválasztás).
3) Támogatás a következő ugrás megadásához, és kiválaszthatja az optimális következő ugrás címét a műsorszolgáltató hálózaton.
4) Támogatja a multicast frissítési csomagok küldését, és csak a RIP-2 router fogadhatja protokollcsomagokat az erőforrás-fogyasztás csökkentése érdekében.
5) Támogatja a protokollcsomagok ellenőrzését, és két módszert kínál: tiszta szöveges ellenőrzést és MD5 verifikációt a biztonság növelése érdekében.
OSPF útválasztási protokoll
Az OSPF (Open Shortest Path First) egy belső átjáró protokoll, amely a link állapoton alapul, és az IETF szervezet által fejlesztett. Jelenleg az OSPF 2-es verziót (RFC2328) használják IPv4 protokollokhoz; Az OSPF 3. verziója (RFC2740) IPv6 protokollokhoz szolgál.
Az OSPF jelenleg a legelterjedtebb IGP protokoll。 Az OSPF tervezési ötlete, hogy hierarchikus és zónális útvonalválasztási protokollt biztosítson nagy és közepes méretű hálózatok számára. Az algoritmusa összetett, de garantálhatja, hogy nem lesz belső kör.
Az OSPF a következőket tartalmazza:
1. Széles körű alkalmazkodóképesség: támogatja a nagyszabású hálózatokat, akár több száz routert.
2. Támogató maszkok: Mivel az OSPF csomagok maszkinformációt hordoznak, az OSPF protokoll nem korlátozódik természetes maszkokkal, és jó támogatást nyújt a VLSM-hez.
3. Gyors konvergencia: Frissítő csomagokat küldj közvetlenül a hálózat topológiájának változása után, hogy ez a változás szinkronizálódjon az autonóm rendszerben.
4. Önciklus nélkül: Mivel az OSPF a legrövidebb útfa algoritmust használja az útvonal kiszámításához az összegyűjtött kapcsolati állapot alapján, garantált, hogy ön-hurokútvonal nem generálható magából az algoritmusból.
5. Regionális felosztás: Az autonóm rendszer hálózatát kezelhető régiókra lehet osztani, és a régiók között továbbított útvonali információkat tovább absztrakciózzák, így csökkentve a hálózati sávszélességet.
6. Egyenértékű útválasztás: Több egyenértékű útvonalat támogat ugyanahhoz a célcímhez.
7. Útvonal osztályozás: Négy különböző útvonaltípust használnak, prioritási sorrendben: régión belüli útvonalak, interregionális útvonalak, az első külső útvonal, a második külső útvonal típus.
8. Támogatási ellenőrzés: Támogatja a régió- és interfészalapú csomagellenőrzést a csomagok interakciójának biztonságának biztosítása érdekében.
9. Multicast átvitel: Protokollcsomagokat küldj multicast címekkel bizonyos típusú kapcsolatokon, hogy csökkentsd a más eszközökkel való interferenciát.
IS-IS útválasztási protokoll
Az IS-IS (Intermediate System-to-Intermediate System) eredetileg a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) fejlesztette ki a CLNP (ConnectionLess Network) kapcsolat nélküli hálózati protokolljához. Protokoll).
Az IP útválasztási támogatásának biztosítása érdekében az IETF RFC1195-ben kibővítette és módosította az IS-IS-t, hogy mind TCP/IP, mind OSI környezetben használható legyen, amelyet Integrált IS-IS (Integrált IS-IS vagy Dual IS-IS) néven ismernek.
Az IS-IS egy belső átjáró protokoll (IGP), amelyet autonóm rendszerben használnak. Az IS-IS egy linkállapot-protokoll, amely a Legrövidebb Út Először (SPF) algoritmust használja az útvonaltervezési számításokhoz, amely sok hasonlóságot mutat az OSPF protokollral.A globális telepítés szempontjából az OSPF-et továbbra is többségben használják, míg az IS-IS az utóbbi években egyre többet kezd alkalmazni。
IGRP útválasztási protokoll
Az IGRP protokoll a "Interior Gateway Routing Protool" rövidítése, amelyet a Cisco önállóan fejlesztett ki a huszadik század 80-as éveiben, és amely a Cisco privát protokolljába tartozik. Az IGRP, akárcsak a RIP, ugyanahhoz a távolságvektor-útvonal-protokollhoz tartozik, így sok szempontból hasonlósága van, például az IGRP egy időszakos sugárzási útvonal-táblázat, és van egy maximális ugrás száma (az alapértelmezett 100 ugrás, és ha eléri vagy meghaladja a 100 ugrást, a célhálózat elérhetetlennek számít). Az IGRP legnagyobb jellemzője, hogy vegyes metrikákat használ, amelyek figyelembe veszik az öt szempontot: a kapcsolati sávszélességet, késleltetést, terhelést, MTU-t és megbízhatóságot az útvonalmetrikák kiszámításához, ellentétben más IGP protokollokkal, amelyek csak egy aspektust vesznek figyelembe a metrikák kiszámításához. Jelenleg az IGRP-t a Cisco önállóan fejlesztett EIGRP protokollja váltotta fel, és a Cisco IOS (Internetwork Operating System) 12.3 vagy magasabb verzióval már nem támogatja ezt a protokollt, és kevés hálózat futtatja az IGRP protokollt.
EIGRP útválasztási protokoll
EIGRP Az IGRP protokoll különböző hiányosságai és hiányosságai miatt a Cisco kifejlesztette az EIGRP protokollt (Enhanced Internal Gateway Routing Protocol), hogy helyettesítse az IGRP protokollt. Az EIGRP egy fejlett távolságvektoros útvonalválasztási protokoll (más néven hibrid útvonalválasztási protokoll), amely az IGRP vegyes mérését örökli, legnagyobb jellemzője a nem ekvival-egyenértékű terheléskiegyensúlyozó technológia bevezetése és rendkívül gyors konvergencia sebessége. Az EIGRP protokollt széles körben alkalmazzák Cisco eszközhálózati környezeteiben.
Utalás:
A hiperlink bejelentkezés látható.
A hiperlink bejelentkezés látható.
A hiperlink bejelentkezés látható. |
Közzétéve: 2025-12-1 10:00:20
|
|
|
